A járvány megváltoztathatja a gondolkodásunkat is
Már több mint egy éve tart a pandémia. Ezzel együtt az eleinte csak rövidnek gondolt elzárkózás, az anyagi gondok egyre komolyabb, akár tartósan megmaradó elváltozást idézhetnek elő az emberi agyban, ahogy ezt nap mint nap magunkon és ismerőseinken is megtapasztalhatjuk. Ezeket a hatásokat összegzi a medicalonline.hu a HRPWR írása alapján.
Elzártság, magány, egzisztenciális félelmek, jövőkép-nélküliség – az új koronavírus árt a lelkünknek is. Belefáradtunk már a pandémiába, és még mindig nem látjuk a végét.
1. A lelkünket érő káros hatások közt mindenképp fontos megemlíteni a magányt: a korlátozások miatt elmaradnak a családi és baráti találkozók, agyunk jutalmazóközpontja, a nucleus accumbens sem tudja az ilyen találkozások alkalmával rendszerint felszabaduló dopamint, azaz „boldogsághormont” felszabadítani. Ha a nucleus accumbenst kevés inger éri, akkor csökken a motivációnk, rosszabbul alszunk, és csökkenhet a kézügyességünk is: ez az agyi terület szabályozza ugyanis a mélyalvást és a motorikus mozgásokat is. A társas kapcsolatok elmaradása így az egyik legnagyobb kár, amit a korlátozások az agyunkban okozhatnak.
2. Újabb komoly problémát okoz a felborult napirend. A megszokott rendszernek az otthoni munkavégzés és az otthoni tanulás miatti felborulása az agyunk prefrontális kéreg nevű régiójára van hatással, amely a rövidtávú memóriáért felelős. Ez egyrészt megszűri a bejövő információkat, másrészt itt tároljuk a hétköznapi tudnivalókat. A hétköznapi cselekvések nagy része itt válik automatizmussá, ez teszi lehetővé, hogy a napi rutinfeladatok közepette új dolgokra is figyeljünk. A felborult napirend ezt az agyi területet érinti, ez a koncentrációs képesség és a figyelem csökkenéséhez vezethet. A prefrontális kéregben tárolt napi rutin felborulása nehezebbé teszi a gondolkodást, ami a jelen helyzetben az agy túlterhelődéséhez vezethet.
3. Az otthonülés és lehetőségeink beszűkülése a motiváció elmaradását eredményezheti. Ez többek között agyunk nyugalmi hálózatát érinti. Ez a terület akkor dolgozik, amikor nyugalomban vagyunk, magunkra figyelünk és álmodozunk. De az álmodozáshoz és tervezéshez motiváció kell, ha ez elmarad, akkor nemcsak a problémamegoldó képességünk csökken, hanem rosszkedvünk is lesz. Elszaporodnak a negatív gondolatok, aggódni kezdünk magunkért és a világért.
4. A járvány óta folyamatosan új információk, ingerek, negatív élmények érnek minket. Ez nagy hatással van a hippokampuszra, ami az emlékezetre, a tanulási képességekre és a térbeli tájékozódásra is hatással van. Ez agyunk egyik legkönnyebben változó része, gyorsan és könnyen reagál a külvilág ingereire. Itt dől el az is, hogy mi marad meg a rövidtávú memóriánkban. A gyorsaságnak azonban ára van: rendszeres és kiadós pihenés nélkül, sok stresszel a hippokampusz is túlterhelhető.
5. Aki home office-ban vagy digitális oktatásban vesz részt, vagy mindennapi megélhetési gondjai lettek, annak szembe kell néznie a krónikus stresszel is. Ráadásul a pandémia alakulására egyénileg elég kicsi a hatásunk, könnyen úgy érezhetjük, hogy ki vagyunk szolgáltatva a világjárványnak, ez pedig agyunk félelemközpontját, az amigdalát érinti. A stressz „félelemhormonokat”, kortizolt és noradrenalint választ ki az agyunkban, ami az amigdalát serkenti. Ez az agyi terület foglalkozik az érzelmekkel. Ráadásul a negatív érzelmek sokkal erősebb választ váltanak ki belőle, így a félelem, a düh, a gyász különösen erősen hat az elménkre. Ha erre nem figyelünk oda, és hagyjuk a negatív érzéseket felülkerekedni, pánikreakciók törhetnek ránk, kiszolgáltatottnak és erőtlennek érezhetjük magunkat. És míg normál esetben a stresszhormonok termelése csökken a stresszes helyzetek elmúlása után, ha a helyzet nem múlik el, akkor az amigdala is túlterhelődhet. Ilyenkor az ember érzékennyé válhat, és a legapróbb kellemetlenségeket is túlreagálhatja.
