Canossa 18
Vér, szenvedés, könnyek
A most következő néhány részben a hitelesség kedvéért sajnos be kell számoljak néhány olyan részletről, amelyek elolvasása előtt kívánatos némi idegrendszeri edzettség. Ugyanakkor a félreértések elkerülése érdekében le kell szögezzem, hogy a história közzétételének elsődleges célja az ismeretterjesztés.
Egyszerű képlet alapján, egykori önmagamból indulok ki. Az egészségmegőrzésre nem helyeztem különösebb hangsúlyt. Felületes anatómiai ismeretanyaggal és nem túl kiterjedt egészségügyi kapcsolatrendszerrel csúsztam bele több éve húzódó kanosszámba. Miután minden adminisztráción átestem ismét meglátogatott kezelőorvosom. Engem már kissé zavartnak érezvén feltett páromnak egy sor, a részletek kifürkészését célzó kérdést.
Egyebek mellett a vérvételt megelőzően arról is tájékozódott, mikor kaptam legutóbb vérkészítményt. Majd átestem a sportzsargonban mérlegelésnek nevezett procedúrán. Az eredményt hallva a sokat látott nővér is aggódva tekintett ösztövér testemre, de miután elárultuk, még esztendeje sincs, hogy 118 kilogrammot nyomtam, önkéntelenül viszszakérdezett: – Ez biztos? – Biztos. Miért tetszik kérdezni? – Miközben lefogyott a mostani 49 kilóra, senkinek nem jutott eszébe, hogy elküldje egy belgyógyászhoz?
