Canossa 2
CATABASIS2
Vészjósló kezdet
A testi fájdalom fogalomköre már önmagában bizarr témának mi- nősül. Alaphelyzetben az ember még bizalmas beszélgetésekben is csupán az érintett testtájat jelöli meg és vérmérséklettől függően hozzákapcsol egy jelzőt. Amikor igazán elkezdett fájni a sípcsontom, azt gondoltam, nem létezik annál kínzóbb érzés, mint erre a fájda- lomra ébredni. Akkor még históriám elején jártam…
Első ízben 2001 őszén éreztem lüktetésszerű fájdalmat a síp- csontomban, mely előbb csak szórványosan jelentkezett, majd tavasz közepére mind gyakrabban ismétlődött. Ugyan a rendsze- ressé váló gyógyfürdő-látogatások és manuálterápiás, valamint gyógymasszázskezelések jóvoltából a fájdalom olykor csillapodni látszott, 2003 közepére mégis azon vettem észre magam, hogy heti gyakorisággal fordul elő. Ilyen alkalmakkor az éjszaka közepén fel- riadtam és időnként másfél–három órára is szükségem volt ahhoz, hogy visszaaludjak. Tartási hibára, reumatológiai problémára gyanakodván, először a sportolókra szakosodott fővárosi intézmény szakembereihez fordultam, akik megvizsgáltak, és az eredmények alapján egy budapesti szakintézménybe irányítottak, ahol egy ortopéd sebész több alkalommal megvizsgált, röntgenfelvételeket készíttetett, és ezek alapján csonthártyagyulladást állapított meg. Egyidejűleg erős antibiotikumkúrát írt elő.
A fájdalom ennek dacára sem csillapodott, sőt, kis idő múltán rendszeres alvászavart idézett elő. Egy október végi estén hirtelen arra lettem figyelmes, hogy néhány óra leforgása alatt közel duplájára dagadt a végtagom. Másnap újra felkerestem az intézményt, ahol újabb röntgenfelvételek készültek, melyek alapján 2006 januárjában csontvelőgyulladás gyanújával szövettani mintavétel céljából műtétre került sor.
A eredetileg biopsziának3 tervezett beavatkozás során – időközben megismert sebészek, traumatológusok számára szakmailag mindmáig értelmezhetetlen okból megváltoztatva eredeti műtéti tervét – Késjános ortopéd sebész néhány négyzetcentiméteres területű „ablakot” vágott a sípcsont középső részén, melynek „visszazárásáról” – mint ez későbbi röntgen- és CT-leleteimen láthatóvá vált – megfeledkezett. Én találkozásaink alkalmával többször indítványoztam, hogy végeztessen általános belgyógyászati kivizsgálást, de Késjános ezt az általa pontosnak vélt diagnózis ismeretében nem tartotta szükségesnek, mint ahogyan teljes vérkép készítését sem.
A műtétet követő kötözések alkalmával egyre több sipoly4 vált láthatóvá, melyeken keresztül a szövetekből kellemetlen szagú testnedvek szivárogtak. Tekintettel arra, hogy a doktor úr egyre bizonytalanabbnak mutatkozott, és a viszonylag bőkezű paraszolvencia dacára minden előre egyeztetett találkozásunk alkalmával legkevesebb 3, olykor 5–7 órán keresztül várakoztatott, úgy döntöttem, új irányba próbálkozok…
2 catabasis (κατάβασις) többjelentésű ógörög kifejezés. Bizonyos típusú süllyedést, például lefelé haladást, a nap elsüllyedését, katonai visszavonulást, utazást az alvilágba, vagy utazást egy ország belsejéből a tengerpartra. A kifejezésnek több kapcsolódó jelentése van a költészetben, a retorikában és a modern pszichológiában. Esetünkben az alvilágba történő alászállást jelenti.
3 Biopszia: a szövettani mintavételt néhány milliméter átmérőjű behatolásra alkalmas, speciális, sterilizált eszközzel végzik mikroszkópos vizsgálat céljából. Ezt az eljárást az diagnosztikában rejtett, megfejtésre váró betegség gyanújának végső igazolása céljából rendszeresítették.
4 Sipoly (latinul fistula): a sebészeti szakterület azt a rendellenes járatot nevezi így, mely két természetes testüreget vagy ürös szervet egymással összeköttetésbe hozott, vagy a természetes üregek egyikét, vagy egy ürös szervet a külfelszínnel összeköttetésbe juttatott.
