Canossa 21

2023.11.20.2023.12.20. Létrehozta: Biopsia

BARDO⁷

Szétesőben

A gyógyulásom érdekében tett erőfeszítések mellett az idő előrehaladtával exponenciálisan növekvő extrafeladatokkal ajándékoztam meg környezetemet. Az ápolók részéről egyre több türelmet igényelt a bomló öntudatom generálta újabb és újabb rigolyáim kordában tartása. Mire az első adag kemo az ereimben csörgedezett, belülről nézve némiképp átstrukturálódott a világ.Talán a Ponyvaregényből ismert pincejelenetet követően Marsellus sem érezhette magát cefetebbül.

Estemben az ánusz ugyan érintetlen maradt, de a világ nagyot fordult köröttem. Életem egyik eddig átélt élménye sem volt ehhez fogható. Egy legyőzhetetlennek tűnő erő áramlott át a vénáimon, majd feltartózhatatlanul haladt át a testem minden útjába kerülő sejtjén. Mellkastájon pulzált, a gyomromba mart, a végtagjaim rángatóztak. Miközben az anyag pusztító fergetegként haladt előre a szervezetemben, mindinkább olyan érzésem támadt, megszűnnek a tér határai. Le kellett hunynom a szemem, mert fájt nyitva tartanom.

Hideg kéz érintésére ocsúdtam fel, s megpillantottam párom riadtan mosolygó arcát. Hallottam, hogy beszél, de a szavait képtelen voltam értelmezni. Bátorításképpen átölelte a nyakam. A nagy dózisú MTX átkódolta az érzékszerveimet, a parfüm illatát érezvén én hálából a nyakába hánytam azt a csekély folyadékot, amit aznap sikerült a nővéreknek belém diktálnia. A kezelés legelső érzékelhető eredménye az volt, hogy az éjszakát a Mariana-árokhoz hasonló mély alvásban töltöttem.

Kótyagosan ébredtem, az étvágyam rosszabbodott. A következő éjszakára visszatért az álmatlanság. Kisvártatva azzal kellett szembesülnöm, hogy napközben és éjszaka is rohamszerűen elszunnyadok, de mielőtt beleélném magam az alvásba, már a külvilág zajaira ébredek. Nagyjából innentől datálható, hogy a napszakok egy végeláthatatlannak tűnő pszichedelikus emlékfolyamban úsznak.

⁷ bardo (klasszikus tibeti: བར་ད་ོ) A bardo a köztes lét, létköz elnevezése. Nem csupán a halál utáni és az újjászületés közötti lét megjelölése, hanem leírja azokat az időket is, amikor megszokott életmódunk felfüggesztődik, például egy betegség időszakában vagy a meditáció során. A tibeti hagyomány hatféle bardót különböztet meg, amelyek között például „az élet bardója” vagy az „álom bardója” is szerepel, nem csak a halállal kapcsolatos bardóké.

Kapcsolódó cikkek

Canossa 20

Canossa 11

Canossa 34