Canossa 22
Elszenderedtem.
Évtizedekkel ezelőtti emléktöredékek érkeztek…
Kívül fojtogató köd, a lakásban szakadatlan cigarettafüst. A korszak médiabefolyásának engedve szüleim mindketten dohányoznak. Az október végi kritikus időszakkal éjszakai ugató köhögésem is visszatér. A napot lezáró terápiás szertartás kezdetén Anya a gyerekágy végében lévő rezsót beüzemeli, arra nagyméretű, vízzel telt és kamillavirággal bőségesen telehintett fazekat helyez. Atika mese után szobájába behalad, rácsos kiságyban hasra fekszik, nem sír, nem mozog. Anya popsin szúrja, szúrás helyét benzines vattával fertőtleníti. Atika megfordul, felül.
Anya kockacukorra csoda(undorító ízű) cseppet csöpögtet – a kellő hatásfok elérése érdekében mintegy huszonötöt –, Atika fegyelmezetten lenyeli, hasonlóan kellemes ízvilágú csészényi forró, mézes kamillateával leöblíti és lefekszik. Az oldalrácsot anya felhúzza. Jó éjt puszi, kölcsönös éjszakai jókívánságok. A kialakult tégla formájú rács teljes felszínére lepedő terül. A teret lassan kitölti a kamillagőz. Egyik este villanyoltás előtt anya a lepedő alól szomorú gyerekhangot hall: – Anya, nem akarok meghalni!
