Canossa 24
Az első kemoterápiás kezeléseket követő közel kéthétnyi intervallumot emlékezetem egybemosódó napszakok és a tudatalatti katakombáiba süllyesztett események kusza halmazaként rögzítette. Bevallom, a történtek rekonstruálásában az időközben elsajátított koncentrációs technikák mellett pótolhatatlan segítségemre voltak korabeli ápolóim és látogatóim beszámolói.
Amennyiben a szóban forgó időszakkal kapcsolatban mindössze a tényekre kívánok szorítkozni, terjedelmes aktám idevonatkozó adatait idézhetem: „Február 28-án az első széria M-CHOP protokoll részeként CHOP kezelést kapott, e mellett (Mabthera) immunterápiát indítottunk.”
Virág elvtárs óta tudjuk, a tények makacs dolgok, azért én árnyalnám kicsit a képet, és beavatnám önöket a kezelés esetemben tapasztalt mellékhatásainak rejtelmeibe. Az elmaradt interjúra egy, a célnak alkalmas későbbi időpontban sor került. Vélhetően sikerült szalonképes teljesítményt nyújtanom. A Sugárterápiás Osztályra március 9-re kaptam terminust.
Mire a kobaltsugarak vonatkozásában is elveszítettem szüzességemet, még néhány deciliternyi felszívódott a szervezetemben a bevezetőben említett, M-CHOP kódnevet viselő mágikus oldatból. Ha eddig netán azzal áltattam volna magamat, immár a kemoterápia minden kellemetlen tünetét megtapasztaltam, be kellett látnom, hogy a legfrissebb gyógyszeripari fejlesztések még tartogattak számomra meglepetéseket.
Érdekes szerkezet az emberi agy. Élénken él bennem az emléke annak az örömteli tapasztalásnak, amikor a kemo sokkhatása utáni néhány napos mélyrepülést követő első tiszta pillanataim egyikében észrevettem, hogy kétrendbeli eredménytelen vegzáláson átesett lábszáram visszanyerte eredeti térfogatát. Akkor az örömteli tény és az évek óta tartó kanosszám lefolyásának alternatívái között fennálló logikai kapcsolat nem volt teljesen egyértelmű számomra. Ma már magasan kvali kált szakorvosoktól tudom, hogy a belgyógyászati kivizsgálásomat megelőző történések a végkifejlet szempontjából csupán nehezítő tényezőkként értékelhetőek.
