Canossa 26
Párom, Contess♠ egyik este hordozható DVD-lejátszóval és féltucatnyi ízlésemmel kompatibilis filmmel érkezett. Innentől az esti búcsúk úgy zajlottak, hogy miután unszolására bevettem gyógyszereimet, elfogyasztottam egy frissen mixelt, kakaóízű folyékony vitaminbombát, végeztem esti anyagcserémmel, ő búcsúzóul beállította a számos együttérző kollégája egyikétől kölcsönkapott készüléket, és türelmesen elmagyarázta a kezelőfelületen található négy vezérlőgomb használatát. Az orvosi rendelvények másnapi betartásával kapcsolatos intelmeket követően megkaptam a jó éjt puszit, majd elindította a Michael Radford által 2004-ben rendezett Velencei kal- márt.
A pazar szereposztás, a Bruno Robeo tervezte látvány, a korhű jelmezek bizsergetően autentikus atmoszférája annyira magával ragadott, hogy a műélvezet idejére még nyomorult helyzetemet is képes volt feledtetni velem, ugyanakkor a zseniális lmet ott tartózkodásom ideje alatt sohasem sikerült végignéznem. Az alkotás félidejében rendre vizelési ingerem támadt, ekkor megállítottam a lejátszót, de mire visszatértem a kórteremhez tartozó, néhány méterre fekvő vizesblokkból, az újraindítás mikéntjére sosem sikerült rájönnöm. Amikor a szórakoztatóelektronikai kísérletek sikertelenségébe végképp beletörődtem, az esti órákban rendre felkerestem a barátságos hangulatú, kertre néző társalgót, ahol korabeli betegtársaimnak minden este újra és újra illedelmesen bemutatkoztam, majd helyet foglaltam a TV-készülék előtt. Alig negyedóra elteltével rendre arra lettem figyelmes, hogy a képernyőn jószerével minden, a korabeli Aral benzinkúthálózat logotípiájában domináló kék színben pompázik.
Mivel ez a látványvilág hamarosan rendkívül erős szúró fájdalmat okozott a szememben, ilyenkor udvariasan elbúcsúztam, visszavonszoltam magamat a szobába, s megpróbáltam elaludni. Az esetek döntő többségében ez nem sikerült, így újra felkerekedtem, újra leültem, újra a fájdalmas kék, újra visszacsoszogás. Szemtanúk beszámolóiból tudom, előfordult olyan este, amikor 3–5 alkalommal is végigjátszottam ezt a kört. A közösségi helyiség néhány fős törzsgárdája általában a főműsor végeztével nyugovóra tért. Nem akarván zavarni sorstársaimat tévénézéssel, ilyenkor útra keltem, s órákon keresztül hangtalanul csoszogva kísértettem az S-betűre emlékeztető alaprajzú folyosón.
