Párom, Contess♠ egyik este hordozható DVD-lejátszóval és féltucatnyi ízlésemmel kompatibilis filmmel érkezett. Innentől az esti búcsúk úgy zajlottak, hogy miután unszolására bevettem gyógyszereimet, elfogyasztottam egy frissen mixelt, kakaóízű folyékony vitaminbombát, végeztem esti anyagcserémmel, ő búcsúzóul beállította a számos együttérző kollégája egyikétől kölcsönkapott készüléket, és türelmesen elmagyarázta a kezelőfelületen található négy vezérlőgomb használatát. Az orvosi rendelvények másnapi betartásával kapcsolatos intelmeket követően megkaptam a jó éjt puszit, majd elindította a Michael Radford által 2004-ben rendezett Velencei kal- márt.

A pazar szereposztás, a Bruno Robeo tervezte látvány, a korhű jelmezek bizsergetően autentikus atmoszférája annyira magával ragadott, hogy a műélvezet idejére még nyomorult helyzetemet is képes volt feledtetni velem, ugyanakkor a zseniális lmet ott tartózkodásom ideje alatt sohasem sikerült végignéznem. Az alkotás félidejében rendre vizelési ingerem támadt, ekkor megállítottam a lejátszót, de mire visszatértem a kórteremhez tartozó, néhány méterre fekvő vizesblokkból, az újraindítás mikéntjére sosem sikerült rájönnöm. Amikor a szórakoztatóelektronikai kísérletek sikertelenségébe végképp beletörődtem, az esti órákban rendre felkerestem a barátságos hangulatú, kertre néző társalgót, ahol korabeli betegtársaimnak minden este újra és újra illedelmesen bemutatkoztam, majd helyet foglaltam a TV-készülék előtt. Alig negyedóra elteltével rendre arra lettem figyelmes, hogy a képernyőn jószerével minden, a korabeli Aral benzinkúthálózat logotípiájában domináló kék színben pompázik.

Mivel ez a látványvilág hamarosan rendkívül erős szúró fájdalmat okozott a szememben, ilyenkor udvariasan elbúcsúztam, visszavonszoltam magamat a szobába, s megpróbáltam elaludni. Az esetek döntő többségében ez nem sikerült, így újra felkerekedtem, újra leültem, újra a fájdalmas kék, újra visszacsoszogás. Szemtanúk beszámolóiból tudom, előfordult olyan este, amikor 3–5 alkalommal is végigjátszottam ezt a kört. A közösségi helyiség néhány fős törzsgárdája általában a főműsor végeztével nyugovóra tért. Nem akarván zavarni sorstársaimat tévénézéssel, ilyenkor útra keltem, s órákon keresztül hangtalanul csoszogva kísértettem az S-betűre emlékeztető alaprajzú folyosón.

Kulcsár - Bartha Zsuzsanna

Share
Published by
Kulcsár - Bartha Zsuzsanna

Recent Posts

Vizit Blog

14 év ago

Tudta, hogy fogalma sincs a testéről?

Sajnos azonban még napjainkban is sokan arrébb mennek segélynyújtás nélkül, ha azt látják, hogy egy…

8 év ago

Sokba kerül a migránsok egészségügyi ellátása, a kockázatok pedig még nagyobbak

A migráció és az egészségügy kapcsolatáról kérdezte a Frisss FM97.7 Dr. Kecskés László képviselőt és…

8 év ago

AIDS-es migránsok?

Dübörög a migránskampány, így most gyakran olyanoknak is jár 15 perc hírnév, akik eddig szerencsénkre…

8 év ago

Azt mondták, nem érem meg a karácsonyt

Ő is sikeresen „túlélte” a mágikus öt évet, az ő élete is gyökeresen megváltozott, ahogy…

8 év ago

Teniszpályák miatt nem lesz szuperkórház a Tétényi?

Amióta megy a hasonlóan komikus castingolás – mint a szocialisták egykori miniszterelnök keresése – a…

8 év ago