Canossa 27
Az ápolók értetlenül álltak az előtt, hogy velük szemben totális elutasítást tanúsítottam, kedvességükre kifejezetten barátságtalanul reagáltam, a gyógyszerek bevételét nem ritkán napokig megtagadtam, az injekciók alkalmával hisztiztem, ugyanakkor destruktív magatartásom ellenére az évtizedek óta létező osztály történetében példátlan mennyiségű látogató keresett fel.
Léthatáron
Elérkezett a nagy nap, amikor az orvoscsoport több tagja is meglátogatott a reggeli órákban, és bizakodó arccal sokat sejtetően közölték, hogy ma kerül sor arra a terápiára, amely látásom visszanyerésével kecsegtet. Kisvártatva a betegszállító is megérkezett. Számomra mindaddig ismeretlen útvonalon suhantunk, fotocellás ajtók nyíltak- csukódtak, olykor liftre várakozva különböző bolygókról elnevezett terápiák helyszínét jelölő útbaigazító-táblákat láttam, majd megérkeztünk egy kényelmes kanapékkal, televízióval berendezett váróba. A betegszállítóhoz intézett, az ajtó mögötti technológiát firtató kérdésemre, tömör válasz érkezett: ez itt a kobaltágyú.
Ne ijedjen meg! Ismertem olyat, aki majdnem egy évig várt, hogy sorra kerüljön, és képzelje, ettől rendbe jött! Ahogy visszaemlékszem, egy leheletnyi optimizmus nem sok, annyi sem költözött belém ezektől a szavaktól. És akkor még nem is tudtam, mi következik ezután…
