Canossa 29
Idebent
A következő 192 óra túlnyomó részében 350–400 centiméter magas, atrófiás testalkatú, Ehnaton fáraó koponyájához hasonló, hosszúkás fejű, szőrtelen lényekkel sétáltam, akiknek testét fakó dohánybarna hámszövet borította, váll -, könyök és térdízületeiket pikkelyszerűen csillámló kék szín fedte. Szinte súlytalannak éreztem magam, miközben elhagyatott, poros tájakon vezettek keresztül, amelyek hol gigantikus belmagasságú csarnokoknak, hol mély, sziklás völgyeknek tűntek, melyekben különös, szélsőséges meteorológiai jelenségek idején tapasztalható fényviszonyok uralkodtak. Talán pirkadati vihart megelőzően tapasztalni hasonlót. Mindez annyiban különbö- zött, hogy semmilyen légmozgást nem érzékeltem.
Több alkalommal egy különös jelenet törte meg a séták egyhangúságát. Ilyenkor egy kísérőim fejmagasságában elhelyezkedő emelvényhez értünk, ahonnan egy közeli barátom arcvonásaira emlékeztető, torz tekintetű, egészségtelenül nagyfejű, rendkívül bozontos arcszőrzetű, hosszú, zsíros hajat viselő lény artikulátlanul röhögött, miközben hasznavehetetlen, bűzös tárgyakat dobált felém.
Odakint Mivel hónapok óta képtelen voltam a létfenntartáshoz szükséges tápanyagot magamhoz venni, a számomra felszolgált – egyébként kitűnő minőségű – ételből nem fogyasztottam, számottevő székletet hetek óta nem produkáltam, talán senkit nem lep meg, hogy soron következő hétfői sugárkezelésem helyett leginkább az életben tartásommal kapcsolatos sürgősségi feladatok tartották izgalomban környezetemet.
Párom, Contess♠ és BaSa barátom ekkor hosszabb beszélgetést folytattak kezelőorvosommal, aki aggályait nem rejtette véka alá. Tájékoztatta őket, hogy leromlott fizikai állapotom semmilyen a gyógyulásomat elősegítő kezelést nem tesz lehetővé. Amennyiben napokon belül nem történik számottevő változás, ennél szo- morúbb hírekkel kell szembesülniük. Ezután még kilátástalanabb időszak következett. Jó néhány napja képtelen voltam feltápászkodni. Ágyhoz kötve, infúziókkal tartottak életben.
