Canossa 38
A vizitek alkalmával határozottan az volt az érzésem, hogy orvosaim és a társaságukban érkező főnővér arca mintha minden nap egy picivel derűsebb lenne az őket fogadó látvány hatására. Immár katéter nélkül, szobatisztán mindig azon voltam, hogy az ápolóim kedvében járjak. Szívem szerint már a társalgó hűtőjében tárolt fehérje bázisú élelmiszerraktáram napközbeni logisztikai feladataival sem terheltem volna őket, de orvosaim türelemre intettek, még nem vagyok elég erős ahhoz, hogy felálljak, inkább szóljak, ha szükségem van valamire.
A kikészített pirulákat és az illatos organikus anyagokat szorgalmasan toltam magamba, és az osztályon korábban megmentett Fuki barátom tanácsára az erek tágítása érdekében literszám vedeltem a folyadékot, ezzel elősegítvén a később belém csurgó gyógyszerek könnyebb előrejutását. Az ő elmondásaiból, kezelőorvosom és ápolóim utalásaiból tudtam, vénáim erős igénybevételnek néznek elébe.
Mindezt megerősítette az orvoscsoport egyik hölgytagja, aki éjszakai ügyelete keretében tett esti látogatásakor még e mellett néhány megszívlelendő életvezetési tanáccsal és a terhelési időszakra vonatkozó intelemmel is ellátott. Annyira komolyan vettem a feladatot, hogy néhány nap múltán konkrét napirend szerint éltem.
Kora reggel éjszakás nővér segítségével tisztálkodás az ágyban, előreggeli, koncentrációs gyakorlat, reggeli, első vizit, zenehallgatás, tízórai, második vizit, társadalmi élet, ebéd, zene, uzsonna, társadalmi élet, zene, nem hivatalos vacsora, társadalmi élet, hivatalos vacsora, esti látogató, az est fénypontjaként párom, Contess♠ és János érkezése.
