Canossa 39
Hosszú évek óta folyó szakadatlan embersport után végre akadt időm arra, amire ilyen intenzitással talán a mögöttem álló évtizedben sosem: beletekintettem magamba. A meditációk során egyre tisztább kép fogadott, melynek jóvoltából hoztam három nagyon fontos döntést.
• Rendezem magánéletem. Tisztázom a kettőnk közti konfliktusokat. Contess♠ megérzéseinek többsége éppen úgy beigazolódott, mint intelmei – az a bizonyos tánc tényleg nem tart örökké;
• három évtized múltán újra felveszem a kapcsolatot apai családommal, mellyel szüleim szerencsétlenül végbement válását követően megszakadt a kapcsolatom. Korábban sejtettem, immár tudtam is, hiányuk megannyi későbbi probléma előidézője lett;
• lehetőség szerint ügyelek arra, hogy vállalhatatlan mértékű idegfeszültséggel járó, alkalmasint békétlenkedésre is okot adó feladatokat ne vállaljak. Egyidejűleg változtatok a közel két évtizede követett – 48 hetes parát és 4 hetes alkotói periódust magában foglaló – gyakorlaton. Minden erőmmel azon leszek, hogy az alkotás legalább akkora hangsúlyt kapjon az életemben, mint az „üzletileg aktív” korszakomat megelőzően. Minden nap ugyanannyi időt töltök munka jellegű tevékenységgel, mint kikapcsolódással, feltöltődéssel, és éjfél előtt ágyba bújok, hogy a nap fennmaradó egyharmadát alvással töltsem.
Minden nap hallgatok egy olyan zenét, megnézek egy olyan képet és elolvasok legalább egy olyan szöveget, ami pozitív hatást gyakorol rám. Minderről jó ideig senkinek nem szóltam, csak érlelődött bennem az elhatározás. Ha már kaptam egy új esélyt, ezután az erőforrások maximális kiaknázása helyett az energia folyamatos újratöltéséről is gondoskodom.
