Canossa 1

PROLÓGUS

Eltévedtem.

Alighogy belém nyilallt a rémült felismerés, összetalálkoztam egy udvarias, középkorú hölggyel. Ő az üres folyosón egy kerekes székében kétségbeesett arccal ülő, betegesen sovány, pokrócba bugyolált figurát vett észre. Azonnal a segítségére sietett. – Kit keres, fiatalember?
– Elfelejtettem. – Melyik osztályról jött?
– Nem emlékszem. – Ki a kezelőorvosa?
– Nem tudom. – Mi az ön neve? – Nem jut eszembe. Annak pontos körülményei ma sem ismertek számomra, miként sikerült az iménti dadaista vonalvezetésű diskurzus alapján kideríteni kilétemet és hovatartozásomat, de tény, hogy megkerültem.