Canossa 4

Pedig a kritikán aluli higiéniás körülmények és az emberi fogyasztásra alkalmatlan táplálék mellett azért még akadtak intő jelek. Itt elsősorban nem a betegtársak túlnyomó részén, több lépcsőben elvégzett – az esetek többségében krónikus cukorbetegség szövődményeként fellépő érszűkületek megszüntetése céljából végrehajtott – életmentő amputációk nyomainak sokkoló látványára és azok szagára gondolok.

Még csak nem is arra a televízióval és asztalokkal felszerelt, ablaktalan – étkezőként, társalgóként és betegváróként egyaránt használt – „közösségi helyiségre”, amelynek falain Semmelweis Ignác amputációs beavatkozásokhoz használt eszközeit be- mutató korabeli metszetek reprodukciói voltak láthatóak.

Én az idő távlatából intő jelnek leginkább a harmadik nekifutásra végrehajtott műtétemet vélem, melyet nyár lévén, először vércsoportommal kompatibilis vér hiányában kellett halasztani. Két héttel később, második alkalommal, egy életmentő beavatkozás miatt toltak ki a műtővel szomszédos kórteremből. Azután harmadszorra csak sikerült. Már amennyiben a későbbi események tükrében a beavatkozás sikeresnek ítélhető…

Időutazás a 19. századba

A második műtétre és a beavatkozást követő rehabilitációra túlzás nélkül pokolinak nevezhető körülmények között került sor. Harcedzett Szobotin komám utóbb bevallotta, hogy a látogatását követően rátört sírás után negyedórát kellett az indulásra kész állapotig várakoznia autójában. Elérkezett hát a megfelelő időpont, a szóban forgó specialista a csontvelő megtisztítása céljából harmadik nekifutásra végrehajtotta a műtétet. Eredeti elképzelése az volt, hogy a láncot a térd felől helyezi be, ezért a térdkalácsomat átfúrva csatornát nyitott a velőüreg irányába, azonban olyan mértékben meszesedett csontszövetbe ütközött, hogy inkább a lábszárcsont felnyitása mellett döntött. A tybiát5 15 centiméteres hosszúságban, haránt irányban kinyitotta, a csontvelőt kikaparta, majd fertőtlenítés céljából antibiotikumot tartalmazó Septopal-láncot helyezett el a velőüregben.

5 Tybia, tibia: lábszárcsont