Egyszerre van meg az egészségügyben a szükségkórházak nyomora és a világszínvonal

Ma az egészségügyünk sok mindenre képes, egyszerre van jelen benne a szükségkórházak nyomora és a világszínvonal. Világszenzáció, hogy magyar orvosok sziámi ikreket választanak szét Bangladesben, közben a magyar betegek bolyonganak, és fogalmuk sincs, hogy mit csináljanak. Egy gigantikus, vastag falú labirintus az egészségügy, amit kétségekkel teli emberek közelítenek meg…

„Az  1997-es egészségügyi törvény egy akkor világszínvonalú betegjogi kódexet is bevezetett. A várólisták nyilvánossága is egy nagyon komoly előrelépés. 2007 óta mindenki megnézheti a saját pozícióját, tudhatja, hogy mikorra tervezik az ellátását, két hónapot vagy két évet kell várnia rá. Össze lehet hasonlítani az intézményeket is.

Mégis a várólistákat tartják a legnagyobb problémának az emberek.

Angliában és az Egyesült Államokban is vannak várólisták.  Vannak a magyar egészségügynek olyan problémái, amik nem a magyar egészségügy sajátos gondjai, hanem vagy a társadalom habitusából, vagy a közállapotaink jellegéből adódnak. Például a türelmetlenség a betegek és az orvosok részéről az utakon is megfigyelhető. Az egészségügy nem egy zárvány, nem független az össztársadalmi állapotokról. De vannak olyan jelenségek is, amelyek általában az egészségügyre jellemzőek szerte a világban. Az például, hogy meghalnak betegek a kórházban, a sajtóban néha szenzációként jelenik meg. Persze lehet ennek oka az, hogy rossz az ellátás, de lehet az is, hogy az illetőn nem lehet segíteni. Mindezek mellett sajnos vannak kifejezetten a mi egészségügyünkre jellemző gondok, mint a széttöredezettség és a hatalmas színvonalbeli különbségek…

A szembenézés és a problémák őszinte feltárása a jelenlegi kormányzatra sem kimondottan jellemző.

Nem divat őszintén szembenézni az egészségügy állapotával, és megpróbálni gatyába rázni a rendszert. Volt egy földrengésszerű próbálkozás: amikor Molnár Lajos miniszter gyakorlatilag minden frontot megnyitott, a gyógyszeripartól kezdve, az intézmények átlátható működésén át a hálapénzig. Ez óriási ellenállást szült a változásokkal szemben. Rajta kívül nagyon óvatos lépésekkel próbált mindenki előrehaladni, de egy 4 éves kormányzati ciklushoz képest a rendszerátalakítás haszna csak hosszabb távon mutatkozna meg, viszont a költségei azonnal jelentkeznek. Nem csoda, hogy a nagy reformlendület általában kifullad, mire nemcsak papíron, hanem a rendelőkben is tisztába kellene tenni a viszonyokat.”