Canossa 40
Bátorító impresszió 1.0 A harmónia után kutatva A katartikus visszatérésem utáni negyven euforikus órát követő időszakban sem rosszabbodott közérzetem, csupán
TovábbBátorító impresszió 1.0 A harmónia után kutatva A katartikus visszatérésem utáni negyven euforikus órát követő időszakban sem rosszabbodott közérzetem, csupán
TovábbHosszú évek óta folyó szakadatlan embersport után végre akadt időm arra, amire ilyen intenzitással talán a mögöttem álló évtizedben sosem:
TovábbA vizitek alkalmával határozottan az volt az érzésem, hogy orvosaim és a társaságukban érkező főnővér arca mintha minden nap egy
TovábbÉppen belefognék az olvasásba, amikor a bal alkaromon éktelenkedő, mutatóujjam felső ujjpercének vastagságával megegyező bemélyedést észreveszem. Jobb mutatóujjammal – utóbb bizonyos vagyok abban, aligha ösztönösen – az óramutató járásával megegyező irányban, körkörösen simogatni kezdem. Idővel újra lehunyom szemem és a végtag felületét felidézem eredeti állapotában.
TovábbMegkönnyebbülten, hosszan felsóhajtok. A mélyen beszívott, hasüregemet kitöltő levegővel együtt végtelen békesség tölt el. Testem köldökömtől mutatóujjnyi távolságra lévő mértani középpontját melegség önti el. A térbevetettséget megelőzően perceken át áramló energia az iméntinél is intenzívebben érkezik. Határozottan olyan érzésem támad, mintha finoman tenyerére venne a Teremtő.
TovábbAz éjjeliszekrény ókját kihúzva egy szemüvegre leltem. Felpróbáltam és kicsit fátyolosan, de azért láttam. Ráakadtam egy discmanre. Gondolom, egy ideig
TovábbEuforikus visszatérés Hátrahagyván nyurga kísérőimet, ragyogó napfény és egy ágyam szélén ülve kifliszeletet vajazó ápolónő mosolya fogadott. – Na mi
TovábbA fenti történésekkel egybeesett még egy fontos esemény, melynek megtörténtéről csak hónapokkal később értesültem. A Kanosszában már több kulcsfontosságú pillanatban
TovábbOdakint Párom rendkívüli munkahelyi terhei dacára a magányos estéket éjszakába nyúló internetes kutatással töltötte. Konok alkat – akárcsak én, hiszen
TovábbMottó: „Istenem köszönöm az Életet, amit kaptam Tőled és élhetek.” A mágikus operáció Idebent Azt az élethelyzetet, melyben az előző
TovábbEgyik éjjel szobatársam mély alvásából arra a zajra ébredt, amelyet az ágy alá zuhanva keltettem. Az ágyakhoz szerelt nővérhívón azonnal
TovábbIdebent A következő 192 óra túlnyomó részében 350–400 centiméter magas, atrófiás testalkatú, Ehnaton fáraó koponyájához hasonló, hosszúkás fejű, szőrtelen lényekkel
TovábbAz előzetes tájékoztatás részletességét illetően nem lehetett hiányérzetem. Kezelőorvosaim már az önhibámból elmaradt interjút megelőzően behatóan ismertették, hogy szemem világának
TovábbAz ápolók értetlenül álltak az előtt, hogy velük szemben totális elutasítást tanúsítottam, kedvességükre kifejezetten barátságtalanul reagáltam, a gyógyszerek bevételét nem
TovábbPárom, Contess♠ egyik este hordozható DVD-lejátszóval és féltucatnyi ízlésemmel kompatibilis filmmel érkezett. Innentől az esti búcsúk úgy zajlottak, hogy miután
TovábbNéhány étkezést követően döbbentem rá, hogy szag- és ízérzékelésem teljesen megváltozott. Hogy kicsit izgalmasabb legyen, a jelenség naponta új meglepetésekkel
TovábbAz első kemoterápiás kezeléseket követő közel kéthétnyi intervallumot emlékezetem egybemosódó napszakok és a tudatalatti katakombáiba süllyesztett események kusza halmazaként rögzítette.
TovábbA korabeli dokumentumok szerint február 28-án az első széria M-CHOP protokoll részeként CHOP kezelést kaptam, s ezzel párhuzamosan a Mabthera
TovábbElszenderedtem. Évtizedekkel ezelőtti emléktöredékek érkeztek… Kívül fojtogató köd, a lakásban szakadatlan cigarettafüst. A korszak médiabefolyásának engedve szüleim mindketten dohányoznak. Az
TovábbBARDO7 Szétesőben A gyógyulásom érdekében tett erőfeszítések mellett az idő előrehaladtával exponenciálisan növekvő extrafeladatokkal ajándékoztam meg környezetemet. Az ápolók részéről
TovábbEkkor valaki lenyomja a kilincset, egy kedves női hang jó reggelt kívánva betol egy zsúrkocsihoz hasonló alkalmatosságot, amelyen néhány ismeretlen
TovábbA képalkotó vizsgálatok, a vérteszt és a gerincvelőből vett minta elemzése igazolta a szövettani eredményt. Kórlapomra február második hetének elején
TovábbMegromlott látásom már nem tette lehetővé hogy olvassak, zenehallgatásra csak akkor nyílott lehetőségem, ha valaki a segítségemre volt a discman
TovábbVér, szenvedés, könnyek A most következő néhány részben a hitelesség kedvéért sajnos be kell számoljak néhány olyan részletről, amelyek elolvasása
TovábbA doktornő néhány nappal később áthelyeztetett a sebészeti osztályra, ahol megduzzadt nyirokcsomóim egyikéből kioperáltak egy mintavételhez elegendő darabot. Eddig a
TovábbA velem szemben lévő ágyon tartózkodó srác érzékelhetett valamit a folyamatból, mert hirtelen a karomon éreztem szorítását. Megfogott. Kérdezte, miben
TovábbKilátástalanul Az ünnepek a szorongás jegyében teltek. Ekkorra annyira legyengültem, hogy a barátaink által szervezett, hagyományos pilisi Napforduló ünnepen már
TovábbMiközben kimondta e szívderítő szavakat, tekintete a lágyékomon lévő diónyira duzzadt nyirokcsomóra tévedt. – Álljunk csak meg! Ezt mikor látta
TovábbNéhány éve jelentős túlsúllyal küzdve eszembe sem jutott volna, egy napon milyen furcsa lesz szembesülni azzal, hogy a cipőim és az alsó ruházatom kivételével gyakorlatilag minden ruhadarabomból kifogytam. Lehet, most megbecstelenítem a fitnesz bálványimádók oltárát, de számomra ebben az időszakban mégis meglepően kelle- metlen volt, amikor kiestem a nadrágjaimból.
TovábbEzután szakszerűen lefertőtlenítette és bekötözte a sebeket. Megkért, hogy saját érdekemben felejtsem el a sebészemtől és beosztottjaitól hallott sületlenségeket, s a lehető legtöbb időt töltsem fedetlen lábbal otthon, hagyjam el a reggeli vérhígító injekciókat, levegőztessem minél többet a sebeket, és valahonnan szerezzek egy Bioptronlámpát, melynek fényével napi rendszerességgel kezeljem végig a lábamat borító gennyedző sebeket.
TovábbA korábbi tapasztalatok sajátos cáfolatát adták a „jobb félni, mint megijedni” alapvetésnek.Távozóban a budai erdő pavilonjaiból azon töprengtem, vajon most mi tévő legyek? A lábszáram még mindig ugyanolyan duzzadt, mint az első beavatkozást megelőzően. A dunsztkötés ugyan friss és már a cseréhez szükséges szakmai fogásokat is elsajátítottam, de felhalmozott kötszerkészletem véges, és könnyen belátható, hogy ez a helyzet nem sok perspektívával kecsegtet.
TovábbA lágyékomban található nyirokcsomók kitapinthatóan megnövekedtek, e jelenségre a vizitek alkalmával olykor felhívtam a stáb figyelmét, de azt a választ kaptam, hogy a csomók és a vérszegénység nagy valószínűséggel az erős gyulladás számlájára írhatóak. A műtétet megelőzően, majd azt követően több alkalommal is szorgalmaztam a kezelőorvosomnál, hogy végeztessen általános belgyógyászati kivizsgálást, de ennek szükségszerűségét határozottan megkérdőjelezte.
TovábbA másnap délelőtti viziten boldogan demonstráltam a stábnak viszszanyert képességemet. Tanár úr előbb örült, majd részletes beszámolómat követően kétkedésének adott hangot. Mint utóbb kiderült, kisvártatva arról is gondoskodott, hogy jótevőm huzamosabb ideig ne léphesse át az intézmény kapuját…
TovábbAzután elérkezett az ebéd ideje, amikor a látogatóik által kényeztetett szerencsések nekifogtak a friss házi koszt elfogyasztásához, míg a kedvezőtlenebb helyzetben lévő többség belemerült a közfinanszírozás nyújtotta kulináris lehetőségek élvezetébe. Ugyan a szaghatások mindkét csoportot nehéz feladat elé állították, azért akadtak, akik repetáztak a menzakosztból.
TovábbAz ágyhoz kötöttség mint élethelyzet feldolgozhatatlannak tűnt az első időkben. Életem korábbi éveit folytonos tüsténkedéssel töl- töttem. Gyermekkorom óta hajtott a megismerés vágya, még sosem tudtam tetten érni magamat azon, hogy unatkozom. Folyton a határok tágításán, a pillanatokban rejlő távlatokon agyaltam.Tele voltam tervekkel. Erre, most itt hevertem kiszolgáltatottan, naphosszat a kórterem többi lakójának és azok látogatóinak trécselését hallgatva.
TovábbA műtétet követően az egyik nagyon kedves nővér, az előző epizódban már említett meg figyelő kórterem egyik nagy felületű ablaka melletti, déli fekvésű ágyában helyezett el, ahol az amúgy szerény hatásfokú árnyékolástechnika alkalmazásáról is „megfeledkezett”. Inni, a beavatkozást követően, órákon keresztül nem kaptam, miközben konok rendszerességgel fenyegettek, amennyiben hamarosan nem produkálok vizeletet, kanült helyeznek a hímtagomba. Az utolsó felszólítást követő percekben megérkezett barátnőm, aki azonnal megitatott, majd megnyitotta a mosdó vízcsapját. Azért a re exek még működtek. Ekkor belépett a kedves nővér és elégedetten konstatálta az eredményt.
TovábbPedig a kritikán aluli higiéniás körülmények és az emberi fogyasztásra alkalmatlan táplálék mellett azért még akadtak intő jelek. Itt elsősorban nem a betegtársak túlnyomó részén, több lépcsőben elvégzett – az esetek többségében krónikus cukorbetegség szövődményeként fellépő érszűkületek megszüntetése céljából végrehajtott – életmentő amputációk nyomainak sokkoló látványára és azok szagára gondolok. Még csak nem is arra a televízióval és asztalokkal felszerelt, ablaktalan – étkezőként, társalgóként és betegváróként egyaránt használt – „közösségi helyiségre”, amelynek falain Semmelweis Ignác amputációs beavatkozásokhoz használt eszközeit be- mutató korabeli metszetek reprodukciói voltak láthatóak.
TovábbHosszú évek megszokása után új rovattal jelentkezik a biopsia.hu. Könyvajánlót indítunk, melynek első témája erősen személyes, hiszen az ajánlott mű alkotója közeli kapcsolatban áll a Biopsia újságírójával.
Tovább