Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út amin járok…
A Republic jól ismert számában nyilván nem arra a veszélyre gondolt, amit az Index írt meg nemrégiben a Science Daily cikke alapján. A folyóirat ugyanis egy, a Floridai Állami Egyetemen végzett kísérlet alapján arról írt, hogy az aszfaltos utak jó eséllyel rákkeltő anyagokat bocsátanak ki magukból.
Hogyan lesznek a tükörsima fekete utak szürke és durva felületűek? És hova a francba megy belőlük az aszfalt? – tette fel a kérdést Ryan Rodgers, aki a MagLabnál a kőolajipari alkalmazások és a Jövőbeli Üzemanyagok Intézetének igazgatója, és évek óta szerette volna feltárni a mérgező szénhirdogének és a bitumen lehetséges kapcsolatát. Végül szerzett egy adag aszfaltot egy helyi útburkoló társaságtól, és bekopogott a Floridai Állami Egyetemhez, ahol a pHd-jén dolgozó Sydney Niles és a MagLab vegyésze, Martha Chacón-Patiño belevágtak a kísérletekbe.
Bitumennel vontak be egy üveglapot, vízbe merítették, és egy héten át napszimulátorba tették, miközben rendszeres időközönként mintát vettek a vízből. Kiderült, hogy a napsugárzás hatására a vízben lévő oxigéntartalmú vegyületek kölcsönhatásba léptek a bitumenben megtalálható szénhidrogénekkel, és a fotooxidáció folyamata révén új molekulák keletkeztek. A vízben megtalálták a potenciálisan mérgező vegyületeket.
Hogy biztosak legyenek a napsugarak hatásában, egy másik bitumenes üveglapot tök sötétben hagytak a vízben ugyanannyi ideig. Így kiderült, hogy a besugárzott mintában 25-ször több volt a szerves vegyületek mennyisége, mint amit a sötétben hagytak lubickolni.
15 ezer különféle széntartalmú molekulát mutattak ki a vízben. Azt még vizsgálni kell, hogy ezen anyagok közül mennyi mérgező, de a policiklusos aromás szénhirdogének köztudott tulajdonságai alapján a tudósok úgy vélik, van okuk az aggodalomra, mert az aszfalt vízben oldódó szennyező anyagokat képes előállítani.
